Get the Flash Player to see this player.

Hallgasd meg az összes zenét itt...

Újságcikkek

Érkezik az új videoklip! (Petőfi Népe - 2010.08.17)

Vándorhazug premierje (Petőfi Népe - 2010.08.12)

Kortársak rögzítette két legkedvesebb dalát (Petőfi Népe - 2010.06.10)

Elkészült a Kortársak új dala (Interjú a Kortársakkal - 2010.05.03)

Újraéled a Kortársak (2009 Petőfi Népe)

Brit slágergyárosok is felfedezték
(Interjú Háry Péterrel - 2008.06.22, Petőfi Népe)

Mióta betörtek hozzá, gitárja sincs
(interjú Kormos Z. Zsolttal - 2007, Petőfi Népe)

Mi van vele? A fesztiválgyőztes Kortársak frontembere ma hangosító a Ciróka Bábszínházban

A kecskeméti Kortársak együttes 1991-ben megnyerte a Popfesztivált Az ölelés sem véd című számával. Frontemberük, Kormos Z. Zsolt később a Bonanza Banzai tagjaiból alakult csapat énekese lett, majd állattenyésztéssel is foglalkozott. Most hangosító a Ciróka Bábszínházban.

– Zenészcsaládból származik?

– A családomnak semmi köze a zenéhez. Apám gyárban dolgozott, anyám védőnőként. Aztán váltottak: tizenöt éve tanyán élnek. A zene iránti vonzalmam viszont hamar megmutatkozott. Folyton énekelgettem, próbáltam hangszereket szerezni. A sejtjeim még mindig azonnali kölcsönhatásba lépnek a zenével.

– Zeneiskolába járt?

– Nem, a Petőfibe írattak. Ahhoz laktunk közel, a Rákóczi úton. Emlékszem, nagyon nehezen szoktam meg az iskolát. Reggelente, amikor a sarki játékbolthoz értünk, általában már hánytam. Szorongásom a tanulásban is meglátszott. Negyed év elteltével a tanító néni kijelentette anyámnak: alkalmatlan vagyok arra, hogy megtanuljak olvasni. Szerencsére anyám másképp gondolta, és a második év elején Kazinczy-felolvasóversenyt nyertem. Nyolcadikosok voltunk, amikor az egyik osztálytársam kapott egy gitárt. Ez igazi meghatározó élmény volt. Innentől kezdve nem volt megállás. A Katona-gimnáziumban töltött éveim alatt már különböző amatőr bandák között csapongtam.

– Mikor alakult a Kortársak?

– 1988-ban. Éppen a tanítóképző főiskolára jártam, amit aztán a Popfesztivál megnyerése után abbahagytam. Nem volt időm tanulni: folyamatosan turnéztunk, velünk volt tele minden újság. Utólag azt mondom, hogy rossz döntés volt abbahagyni a főiskolát.

– Miért? Szívesen tanítana?

– Tulajdonképpen igen. Még ha nem is a mostani iskolarendszerben. De a papír, persze, jól jönne a közalkalmazotti fizetésem szempontjából. A kilencvenes évek elején teljesen úgy tűnt, hogy az együttes szekere annyira megindult, hogy nem is fog megállni.

– Végül mégis megállt. Miért?

– Az én hibám. Még 1993-ban kiadtuk a második lemezünket, aztán egyre több nézeteltérés volt közöttünk az együttesen belül. Úgynevezett dark-rock stílusban játszottunk, amit én nem is terveztem populárisabbra venni. Hozzám közelebb állt a kísérletező, alternatív műfaj. Én ebbe az irányba szerettem volna elmozdulni még akkor is, ha ez valószínűleg sok rajongó elvesztésével járt volna. A Kortársak többi meghatározó tagja, Lepés Gábor és Háry Péter pedig – utólag teljesen érthetően – megunta a hisztimet.
A sors úgy rendezte, hogy éppen akkor oszlott fel a Bonanza Banzai. Ákos profi zenészeket keresett, és el is szipkázta Lepét meg Pétert.

– És Önnel mi lett?

– Én pedig az Ákos nélkül maradt Bonanza-maradvány énekese lettem. Hauber Zsoltival alakítottunk egy szinti-pop együttest Le Prelude néven. Bella István költő bácsi írt szövegeket. Körülbelül egy évig nagyon ment a szekér. Négy testőröm volt és sofőröm, meg ami még ezzel jár. Aztán kifulladt a csapat, én meg hazajöttem Kecskemétre.

– Mi következett ezután?

– Az intenzív éneklést és a zenélést ekkor nagyjából abbahagytam, megnősültem. Feleségemmel és az akkor született Csenge kislányommal a szüleimhez költöztünk, tanyára. Libaneveléssel foglalkoztunk. Volt, hogy tízezer szárnyassal bajlódtunk egyszerre. Rabszolgamunka volt, ami ráadásul nem is érte meg anyagilag. Visszajöttünk a városba, én megpróbáltam munkát találni. A kecskeméti és a nagykőrösi rádióban dolgoztam műsorvezetőként, főleg gyerekműsorokban. Itt találtak meg az ajánlattal: a Ciróka Bábszínház hangosítót keres. Rögtön elvállaltam. Azóta is ott vagyok, már négy éve. Nagyon jó a társaság, elfogadtak, befogadtak.

– Egyáltalán nem zenél már?

– Olyan szinten, mint korábban, nem. A színpad nem is hiányzik (mindig), de az éneklés, a zenélés az nagyon. Nemrég játszott egy darabot a bábszínház, amiben én gitároztam a gyerekeknek. Ez felébresztett. Ráadásul a gyerek közönség nagyon kritikus, de nagyon hálás is. Egyre többször gondolok arra, hogy nyáron valami zenei helyzetjelentést kéne készítenem magamról.

– Milyen stílusú lenne ez a zene?

– Most már az egyszerű dolgokat szeretem, tehát letisztult. Valószínűleg népzenei motívumokat is használnék.

– Megismerik még az utcán?

– Korábban a külsőm feltűnőbb volt, akkor gyakrabban leszólítottak. Még öreg hölgyek is megállítottak, hogy: „fiatalember, magának olyan szép hangja van”. És még most, tizenöt év elteltével, és rövid hajjal is megismernek. Nekem is szinte hihetetlen. Egyébként mostanában valamiért retróját éli az együttes. Az egyik internetes portálon 2003-ban nyitott valaki egy Kortársak topikot, ami most feléledt. Újra e-maileket kapok, keresik a régi emlékeket. Ezt támasztja alá az is, hogy tegnap megnéztem a zeneszöveg-kereső internetes oldalt, és aznap a számaink szövegét több százan töltötték le.

– Hogyan él most?

– Szerényen, egyedül (elváltam), és – sajnos – gitár nélkül. Nemrég betörtek hozzám, és két dolgot vittek el: a téliesített bőrkabátomat és a gitárt. Maradt a kutyám és a macskám. Remélem, a szerencsém hamarosan újra megfordul.

Gál Zita

EGY KECSKEMÉTI KORTÁRS MONDJA (interjú Kormos Z. Zsolttal - 1992, Petőfi Népe

A sikerre fel kell készülni

Márciusban ünnepli a kecskeméti KORTÁRSAK zenekar megalakulásának 4. évfordulóját. Mint általában a vidéki zenekaroknak, nekik is nehéz a Budapestre centralizálódott popszakmában az érvényesülés. Megnyerték a tavaly rendezett popfesztivált, járják az országot, mégsem jelent meg nagylemezük. Születésnapi apropóból Kormos Z. Zsolttal beszélgettem, s először a lemez elmaradásának okairól faggattam.

- A menedzselésünk tőlünk független, nem mi irányítjuk, de egyszerűen az lehet az alapvető ok, hogy a szponzorok nem hiszik el, hogy a mi zenénkkel tömeges rajongótábort tudnánk vonzani. Azt gondolják, zenénk rétegzene, s inkább a slágerlistás együttesekre figyelnek. Pedig ezek a slágerlisták abszolút fiktívek, a sorrendet az dönti el, melyik együttes fizet le nagyobb pénzt, nem pedig az, hogy mennyien szeretik a számaikat. Bízunk az áttörésben, nem rajtunk múlik, hiszen már legalább négy nagylemeznyi anyagunk van. Úgy hírlik, lesz táncdalfesztivál, mire mi is benevezünk. Még egy fesztivált megnyerünk, és felbomlik az együttes! Na jó, ez csak vicc volt.

- Beszéljünk egy kicsit Rólad. Szolid, csöndes, visszahúzódó gimnazista voltál. Azóta megváltozott az életed.

- Ezen már sokat gondolkodtam. Az az igazság, hogy én már a gimnáziumban is tudtam, hogy nem olyan foglalkozást választok majd, mint a társaim. Engem ez a szakma vonzott, itt találtam meg önmagam, ezen az ingoványos talajon evickélek, ahol a siker és az elsüllyedés elég közel áll egymáshoz. A sikerre fel kell készülni, főleg azért, hogy el is tudja viselni az ember. Úgy is mondhatnám, ez a négy év időnyerés volt számomra, egyfajta felkészülési időszak minden tekintetben. Egyébként nagyon tetszik az a mondat, hogy a gyerekek igazsága az egyetlen igazság, s én is tudatosan gyerek akarok maradni, s ezzel az igazságérzettel segíteni másokon.

- Zsolt, az a hír járja, hogy amióta úgymond „sztárocska” vagy, bomlanak utánad a lányok. Igaz ez?

- Tényleg sok lányrajongója van az együttesnek, nem csak nekem. Ez szintén ennek a szakmának a velejárója. Egyébként én nem nagyon szeretem az ilyenfajta rajongást, jobb, ha az ágyba hívó ajánlatok helyett beszélgetni invitálnak. Zenénkről, mondanivalónkról, s bármi másról, s nem csak a férfit nézik bennem a rajongó lányok. Egyébként sokszor a szemembe vágták, hogy persze te minden nőt megkapsz, amiben, ha úgy nézem, van egy kis igazság is, de nem szoktam az ilyen helyzeteket kihasználni. Ha a hétköznapi élet mást is mutat, én még hiszek a szerelemben, a csalódások ellenére megvan bennem erre a hajlam...

- A rajongók mellett vannak, akik nem szívlelnek, hiszen egyszer-kétszer már megvertek az irigyeid.

- Így van. Sokszor belém kötöttek, s kétszer már meg is vertek nyilvános helyen. Pedig én senkit sem provokáltam, távol áll tőlem mindennemű erőszak. Táncoltam, s egyszer csak odajött egy teljesen ismeretlen alak és leütött. Irigységből, unszimpátiából? Nem tudom. Csak sajnálni tudom az ilyen embereket, bárkivel is csinálják ezt.

Szappanos Benedek

A Kortársak ismét gyalog járnak - 1991, Bravo magazin

Semmi közük a Cure-hoz

Aki rendszeresen figyelemmel kíséri a magyar könnyűzenei életet, annak már ismerősen cseng ez a név: KORTÁRSAK. Ez a csapat részt vett a Rákóczi-ÁB Popfesztiválon is, ami ugyan nem sikeredett valami fényesen, de nekik mégis eredményes volt, hiszen az első helyezést érték el. Azóta többször is lehetett róluk hallani, olvasni és koncerteket is adtak. Most néhány fontos dolgot ad közre velük kapcsolatban a HELLLÓ.

A zenekar három évvel ezelőtt kezdte meg pályafutását. A tagok: Bíró Zoltán – szaxofon, Farkas Imre „YBA” – dob, Háry Péter – basszusgitár, Kormos Z. Zsolt – ének, gitár, Lepés Gábor – szintetizátor, vokál.

A fiúk valamennyien Kecskemét környékiek. De nézzük, mi igaz a sokszor felemlegetett hasonlóságokból, melyeket néhányan a CURE és a KORTÁRSAK között véltek felfedezni. El kell árulnom: szinte semmi. Zeneileg ugyanis egyáltalán nem húznak a CURE felé. Ennek az az oka, hogy saját, egyéni arculat kialakításán fáradoznak, és nem szeretnének egy már befutott zenekarnak sem a magyar megfelelői lenni. Akik lépten-nyomon összehasonlítgatják a két zenekart, azok valószínűleg Kormos Úr külső megjelenése és nem a zene alapján ítélnek. Igaz, gitárosuk (aki énekes is ugyebár) külseje valóban emlékeztet kissé a fent említett együttesre, de ez minden. Megjegyzés: Kormos Z. Zsolt nemrégiben esett át némi fazonigazításon, a frizuráját illetően. (Bye-bye tupír!)

A terveik közt szerepel külföldi sikerek elérése is, próbálnak külföld felé orientálódni. Szerencsére szép kilátások kecsegtetik őket, egy angliai lemezszerződés képében. Remélhetőleg mindez nem marad ígéret (véleményem szerint sikerrel). A szövegek soha nem konkrét dolgokról szólnak, inkább különféle hangulatokat, érzéseket fejeznek ki, támpontokat adva a hallgatónak, aki ezek alapján magában felépítheti saját gondolatatit, elképzeléseit. Mindezek mellett a srácok megpróbálják a zenét és a szöveget szinkronba hozni úgy, hogy ne csak az egyiken vagy a másikon legyen a fő hangsúly, hanem mindkettőt profi szinten, igényesen és egyénien tudják előadni. Ez manapság sajnos nem túl gyakori, de feltétlenül dicséretes törekvés. A zenéjük nem túlságosan elvont, de nem is az a tipikus igénytelen slágerzene, amely futószalagról zúdul az ember nyakába. Joggal remélhetik hát a fiúk, hogy akad egy olyan közönség számukra ebben a kis országban is, amely erre a fajta zenére tart igényt.

És még valami: a KORTÁRSAK bemutatkozó nagylemeze minden valószínűség szerint októberben jelenik meg a Hungaroton és az Air Cont közös kiadásában.

Addig is íme a postacímük: Kortársak, Kecskemét, Pf. 343. 6001.

Július-augusztusi koncertek:

3 napos verőcemarosi Black Days-fesztivál Júl. 19-20-21.

Július 20. Kecskemét

Augusztus 17. Budapest, Fekete Lyuk

Melissa

KORTÁRSAINK
(interjú Bíró Zoltánnal és Kormos Z. Zsolttal a Kecskeméti Diákújságban)

Kecskemét egyik legnépszerűbb zenekara, a Kortársak, Svájcban adott nagy sikerű koncertet. Többek közt erről kérdeztem Bíró Zoltánt és Kormos Z. Zsoltot, az együttes tagjait.

- Magyarországról a Wei-Wu-Wei és mi léptünk fel. Kint rengeteg tapasztalatot szereztünk. Ott láttunk először egy működő!!! Ifjúsági házat, amely nagyon meglepett minket. Ott tényleg voltak programok: koncertek, szakkörök és egyéb rendezvények. Próbatermet is ingyen lehet kapni, nem úgy, mint itthon. Svájcban egy zenekarral emberi módon bánnak. Itthon mindenért könyörögni kell: fellépés, próbaterem, stb. Ezt a zenei műfajt sem becsülik meg, holott ha jobban belegondolunk, akkor a könnyűzene tartja el a komolyzenét anyagilag. A kultúrára nincs pénz. A Dolly Roll, Szandi, stb. ezek nem hordoznak semmiféle kultúrát: csak édesek, színesek, könnyen emészthetők, és ebből következik, hogy gyorsan el is felejthetők. Ezzel mi nem bántani akarjuk őket, csak velünk is foglalkozzanak. Az ottani közönségnek nagyon tetszett a zenénk, és a szakma is nyugat-európai színvonalú zenének minősítette. Ennek nagyon örültünk. Egy magyar zenekart ismeretek csak eddig, az Omegát, akik 10 évvel ezelőtt léptek fel náluk. Tavaszra ismét van egy meghívásunk.

- Nem mindennapi a dalaitok témája. A szövegre és a dallamra egyaránt jellemző az erotikus beállítottság...

- A szerelem egy tudatfolyamat. Vagy egy tudathasadás… Ha figyelsz a szövegeinkre, rájössz, hogy ennek az érzésnek mi már egy egészen megváltozott tartalmáról, formájáról énekelünk. Nem rózsaszín, tiszta érzelemről, hanem egy pőrére vetkőztetett disszonáns érzésről.

- A koncerteken általában jóval több a lány, mint a fiú. Ez miért lehet így?

- A lányok fogékonyabbak a szövegeinkre, érzelmesebbek, nyíltabbak, hamarabb tetszésüket nyilvánítják, mint a fiúk, akik általában kötelezően kemények.

- Milyen a kapcsolatotok a közönséggel?

- Nagyon sok személyes kapcsolatunk van velük. Szívesen vesszük, ha a zenénk mellett, más problémákkal is hozzánk mernek fordulni. Nagy örömmel fogadjuk a Kecskemét, 6001 Postafiók 343. címre érkező leveleket, melyekben megírják véleményüket is.

- Mi a véleményetek erről az újságról?

- Erről az újságról csak pozitívan tudunk nyilatkozni. Örülünk, hogy végre ennek a városnak is van diáklapja, és szeretnénk, ha meg is maradna még sokáig.

- agy -

Fiatalság országhatárok nélkül (interjú Mike Ross-szal)

Amerikai diák Kecskeméten

Az ma már ha nem is megszokott - elég hétköznapi dolog, hogy középiskolások Amerikába utaznak fél esztendőre vagy többre tanulni. Elsősorban a Soros-alapítvány nyújt ilyen - pályázható - lehetőséget, ám lehetséges üzleti alapon, azaz a teljes költség megfizetésével is, amihez persze vastagabb szülői pénztárca szükséges. A fordított eset azonban, hogy tudniillik valaki az Óceán túlsó partjáról Magyarországra repüljön tanulni, egyelőre fehér hollónak számít. Ezért is érdekes a hír: fél évet a kecskeméti Katona József Gimnázium diákjaként Magyarországon töltött egy 18 éves amerikai fiatalember, Mike Ross.

- A történet úgy kezdődött, hogy egy kecskeméti gimnazista, Juhász Rita fél évre Amerikába jött és abba az iskolába került, ahová én is jártam. A település - Valley Center - pár mérföldnyire esik az én városomtól, Ascendidotól, ezért meglehetősen sok időt töltöttünk együtt. Rita természetesen elég sokat mesélt Magyarországról - ahhoz mindenesetre éppen eleget, hogy elhatározzam: eljövök ide pár hónapra - meséli a hátteret Mike.

Kevesen tudják: Amerikában a különböző országok diákjainak kölcsönös cseréjére Nyitott Kapu néven - alapítványként - jól működik egy szervezet, képviselője Magyarországon is van. Mike ennek a segítségével jutott Kecskemétre összesen 4200 dollár leszurkolása után.

- Mi a legfeltűnőbb különbség az Orange Glenn High School és a Katona között?

- Itt, hogy is mondjam, sokkal-sokkal merevebbek, hivatalosabbak és formálisabbak a dolgok, mást ne említsek, amikor bejön a tanár, föl kell állni. Ez Amerikában képtelenség lenne, ott ilyesmivel senki sem foglalkozik. Úgy vettem észre továbbá, hogy itt egy halom olyan adatot is kötelező megtanulni, amelyek egyrészt nem is nagyon lényegesek, másrészt meg minden kézikönyvben megtalálhatók - otthon ilyesmivel nem fárasztják a diákot, igaz viszont, hogy szinte mindennap van teszt - dolgozat -‚ így lazsálni lehetetlen, készülés nélkül iskolába menni értelmetlen. Nagy különbség továbbá, hogy nálunk a diák maga határozhatja meg saját tananyagát - akar-e s ha igen, mennyi matematikát tanulni, elsőben-e vagy az utolsó évben -‚ egy a lényeg: össze kell gyűjtenie a végére egy kötelező minimumot, pontokban.

Mike a fél év alatt seregnyi barátot gyűjtött maga köré. Rita, Betti, Nóri, Attila, Kinga - sorolja a neveket. Egyet - Kormos Zsoltét a Kortársak együttesből - külön is hangsúlyoz: a végére rengeteg időt töltöttek együtt és Mike szinte a Kortársak összes koncertjén ott volt.

Az amerikai fiatalember a magyarországi kirándulást tapasztalatszerzésnek is szánja. Színésznek készül, közelebbről pedig szórakoztató bohócnak - hazájában számos cikk jelent meg róla egy-egy iskolai föllépés után -‚ így például minden bizonnyal hasznát veszi majd annak, hogy fél esztendőt olyan közegben töltött, ahol ő magyarul egy szót sem tudott, illetve eleinte az általa beszélt amerikai-angol volt sokak számára érthetetlen.

- Azt figyeltem meg magamon, hogy egyszerűsítettem a beszédet, egyértelmű kifejezéseket használok, hogy mindenki számára érthető legyen, amit mondani szándékozom - ez későbbi pályámon is jól jön majd - von mérleget a fél év egy különleges eredményéről.

A magyarországi hat hónap mindent összevetve ötezer dollárnál is többe kerül. Hogyan engedheti ezt meg egy diák?

- A nyáron őrületesen sokat dolgoztam: pizzasütőként, tányérmosogatóként. Így ezer dollárt kerestem.

Az amerikai kormány ezer dollárral támogatta. A Nyitott Kapu alapítvány küldött ötszázat. A Telephone Pioners társaság szintén 700 dollárnyi fantáziát látott Mike utazásában - a többit az egyébként ötgyermekes család teremtette elő. A papa gázszerelő, a mama háztartásbeli, de Mike-nak magának is van már öreg autója - Amerikában, mondja, ez így elég tipikusnak számít.

- Találkozunk még Magyarországon?

A fiatal amerikai - haja az itteni divatnak megfelelően tépettre vágva - vidáman bólogat:

- Egyelőre hazarepülök, levizsgázom az elmaradt fél év anyagából és csinálom tovább a gimnáziumot, hogy fölkészülhessek a pályámra. Nincs messze az idő, amikor itt leszek - lehet, hogy műholdas tévék szórakoztató műsorának sztárjaként…?!

Ballai József


A barátságok zenével köttetnek...

Kormos Zsolt, a Kortárs együttes vezetője

Mike Ross, Amerikából: lehel, hogy egy kábeltévé-társaság szórakoztató műsorában jön Magyarországra legközelebb?

A Kortársak a Pecsában, élőben is bizonyított... (interjú Kormos Zsolttal - 1989 körül)

Szerelem válsága?

„Ugrott” a főnyeremény, mert a romantikusok elszántabbak, mint valaha

„Régen láttunk ilyen színvonalas produkciót, mint amivel a Kortársak lepett meg bennünket a Petőfi Csarnokban. Lehet, hogy a fesztivál zsűrije nagyon is ráérzett a csapatra?”

Íme egy szeplős orrú, pimasz mosolyú srác, aki furcsa kis kalapjában úgy néz ki, mintha egy kölyök Boy George-ból és Robert Smith-ből (Cure) lenne összegyúrva. Ő Kormos Z. Zsolt, a Popfesztivál győztes Kortársak énekese, gitárosa, szövegírója, sztárja.

PE: Mindig varjúszínben?
K. Z. ZS.: Ez a mániám. Számomra a fekete az ünnep színe. Rengeteg alkalom - esküvő, temetés – amikor feketében megy az ember. De a kinézetem ellenére a zenénknek semmi köze a darkhoz.
PE: Hát akkor mihez?
K. Z. ZS.: Inkább a rockhoz. Azt a fogalmat már kicsit elhasználták, hogy romantika, de ilyesmiről van szó. A világ ott tart, ahol a harmincas években, ugyanaz a kiábrándult hangulat uralkodik az emberekben. Mi is, mintha eltévedtünk volna időben és térben, és megkaptuk ezt a kórt, vagy kort, amiben élünk.
PE: A kor tüneteit, érzéseit próbáljátok meg visszaadni?
K. Z. ZS.: És a sajátunkat. De a lényeg a szerelem, mert mi is - mint mindenki - ide lyukadunk ki. A szerelem mozgatja az egész világot, de ha olyan válságban van, mint most, akkor ez a világ nem lehet jó. A szerelem ma már nem egy egyszerű, „sima” érzelem, hanem valami tudathasadásos állapot. Káosz… Nem sok boldogságot tapasztalok a környezetemben.
PE: Harc dúl mindenütt?
K. Z. ZS.: Sebzett emberek mindenhol.
PE: Ti csak tükrözitek ezt a hangulatot, vagy próbáltok kiutat mutatni?
K. Z. ZS.: Szeretnénk kiutat találni. A szövegekben és a zenében is megjelenik az irány valami másra. Ez talán a boldogság. Igen, a boldogság lehet a kiút.
PE: Kiút? Számotokra a Popfesztivál hozta meg az országos népszerűséget. Hogy értékelték a győzelmet, kiutat mutat a szürkeségből?
K. Z. ZS.: Az volt a célunk, hogy minél több embernek mutassuk meg magunkat és a zenénket. És az, hogy megértessük mindenkivel, hogy akinek ilyen a feje, mint az enyém – az a rengeteg srác és lány – nem feltétlenül tartozik az állat kategóriába. Elég sokszor megégettük magunk az elmúlt időben, így tudom, hogy mit beszélek. A győzelmet ilyen szempontból áttörésnek is felfoghatjuk, a zenekar szempontjából pedig a kezdetét valaminek.
PE: A sikerért kapott Renaut jól gurul?
K. Z. ZS.: Biztos. Eladtuk. Mindannyian feltettük a zenére az életünket, és az induláshoz rengeteg pénz kell.

Befejezésként pedig mellékelünk néhány sort a Tükör és maszk című nótájukból:
„Jön, jön az idő,
És meg kell halnom érted,
Gyilkolni és keresni új menedéket.
Nézd, sírok és szégyellem,
de jutalmamat várom,
Lágy, hűvös melleidről
Lehúzódik a fátyol”

D. Kiss Gábor
Fotó: Zétényi Zoltán

CD-lemezen angolul... (hír - 1992 körül)

A Kortársak

A kecskeméti Kortársak együttes a Yamaha Bandexplosion nemzetközi tehetségkutató versenyen a hetedik helyezést érte el az elmúlt hetekben. Ausztriából és a „keleti tömb” országaiból érkeztek együttesek a fesztiválra. A hazai közönség októberben vásárolhatja meg a Hátsó ajtó a mennyországban címmel megjelent lemezanyaguk angol nyelvű változatát CD-lemezen. A jó hírek mellett azt is meg kell említenünk, hogy az együttes próbahely gondokkal küzd. Kecskeméten ezidáig nem találtak, nem adtak számukra megfelelő helyiséget próbáikhoz. Ezért most nem a legrózsásabb a fiúk hangulata, de a jövőbe vetett hitük továbbra is töretlen.

Sz.B.

Vissza az oldal tetejére...»