Számcímek

Dalszövegek

A HARMADIK NEM

Emlékszel még arra,
Mikor először mondtad: nem?
Éjszaka volt, az üres buszon ültünk egymás mellett.
Csak annyit mondtam: Várj! Ez a pokolba tartó járat.
Rövid csókokat hagytál
És hosszú, hosszú vágyat.

Aztán halkan dúdolni kezdtem a csillagok felé
S valami ősi, ősi éneket kavart a füledbe a szél
Emlékszel még, ez volt az első nem,
Túlélted te is és én is túléltem.

Te vagy a láncom,
Te vagy a lázam,
Te vagy a kút az ürességben magamat látom.

A második nemnél, drágám,
Kicsit komolyabb volt a helyzet,
Fájt és az arcom öregedni kezdett,
Félni kezdtél,
Valami olyat láttál,
Pedig szelídebb voltam még
Egy gyermek haragjánál.

Angyali mosoly, ördögi hús,
Végre megvolt a szívedhez a kulcs,
Mint egy kém a barikád túloldalán,
Boldog voltam és te is az voltál.

Te vagy a láncom,
Te vagy a lázam,
Te vagy a kút az ürességben magamat látom.

A harmadik nem olyan lesz‚
Mint az első volt,
De hiába‚ a hangom szelídebben szól
Csak annyit mondok: Várj! Ez a pokolba tartó járat.
Rövid csókokat hagyok és hosszú, hosszú vágyat...

Aztán halkan dúdolni kezdek a csillagok felé
S valami ősi, ősi éneket kavar a füledbe a szél
A harmadik nem után a többi néma csend.
Túléled te is és én is túlélem, vagy nem.

Te vagy a láncom,
Te vagy a lázam,
Te vagy a kút az ürességben magamat látom.

Te vagy a láncom,
Te vagy a lázam,
Te vagy a kút..

Te vagy az utolsó menedék.

A HÍDON ÁLLSZ

A hídon állsz, és lefelé nézel,
Hajadat rángatja lassú szél
Olyan vagy éppen, mint ezen a képen
Valaki rád szól és aztán tovalép.
Nem érdekli az egész...

Miért nem figyelsz?
Meddig tarthat még?

Nézz rám, nézz rám – Ez nem félelem!
Nézz rám, nézz rám!

S a folyó csak megy, viszi az időt,
És neked nincs erőd, de még ha volna is,
Csak érte volna, sőt...

Emeld a lábad, lassan táncolj!
Valaki végleg magához láncolt.

A JÁTSZMA VÉGE

Milyen különös éj,
Ezer máglya ég,
Az ablakban állva
Várunk és nézünk.
Az ilyen fiúk, mint én,
Nem szoktak sírni,
Csak ölni, ölni, ölelve ölni.

Gyönyörű lángjaim
Az égre törnek,
Ez a játszma vége,
A játszma vége!

Álom volt csak a zuhanó,
Véres nap
S a szél akár s kard.

Enyém a neved, a hangod,
Ez a rohadt világ
Még ennyit sem érdemel,
Csak néhány szót, néhány hangot,
Ne hagyd, hogy így múljon el!

Nézem a fák árnyékát,
Nem alszom.
Por már minden,
S a hold úgy remeg.
A madarak sorra felém repülnek‚
S ha minden véget ér,
Felébredek.

Miért kell mindig várnom?
Miért kell mindig egyedül?
Miért?
Ma éjjel minden állat menekül.

Hazaértem‚
Itt vagyok.
Húrjaim úgy szólnak‚
Mint szél.
A színek és árnyak
Messze járnak‚
Tudom‚ hogy várnom kell még!

Ez a játszma vége,
A játék véget ér.

Ez a játszma vége,
Az út véget ér.

A KÁOSZON ÁT

A káoszon át eljöttem érted
A városon át, ahol félek.
És láttam az égő házakat,
És kerestem az arcodat,
És tudtam, hogy vissza
Nem fordulhatok már.

Hallod, még mindig érted sír,
Hallod, még mindig téged hív.

Szaladj, ahogy évek óta már
És ő csak vár,
Ő csak vár,
Csak téged vár.

Percek alatt múlnak az évek,
Megyek, és tudja,
Hogy vissza sose térek.
És ő is megy,
De tovább nem sajnos,
Csak én mellém,
Olyan már,
Mint egy régi ronda,
Rémes képregény.

Hallod, még mindig érted sír...

ANGYAL

Egy nap hideg és üres lesz a ház,
Mert nem vagyok sehol, és nem találsz,
És hiába maradsz ébren,
Mert nem jövök meg éjjel, nem!

És másnap sem jövök és harmadnapra sem,
Te csak gondolkozol hová tűnhettem el
Csak még egyszer ezt a dalt és a szemed,
Én is vad leszek!

Angyal! -
A szerelem nem lakik itt,
Ez nem az a ház!

Te meg csak vársz majd,
Vársz, mint a kő
S a törött tükrökben az eltűnt idő,
Hosszú mesét mesél, hosszú mesét,
Rémálmokat hoz a szél.

Az arcod öreg lesz, a hajad fehér,
Elmennél már, de minden sötét
Csak kering veled
A Föld, a Hold, a Ház és a Csillagok...

Angyal! -
A szerelem nem lakik itt,
Ez nem az a ház!

Kicsi éjszaka-roncs,
Üres a ház, mert nem vagyok sehol
És nem találsz
És hiába maradsz ébren,
Mert nem jövök meg éjjel, nem!

Suttogd, hogy nem jó,
Egyedül nem jó!
Gondolkozz hová tűnhettem el?
Csak még egyszer ezt a dalt és a szemed,
Én is vad leszek!

A TÜKRÖN ÁT

Örökké élni,
Soha nem gondolni rád.
Csend van itt, a tükör túloldalán.
A génjeim őrzik a titkomat,
Csak az eső a régi,
Ez a dallam,
Egy álom végén...

Mint a szél, ami felkavar
Ez a gúnyos szél, örökké megzavar.

Hol vagy?
Én kerestelek, istenem!
A gyermek-imák már nem segítenek.
Hit nélküli városban
Csodát álmodó fiú
Ne engedj ma félni,
Ne engedj ma álmot látni!

Mint a szél, ami felkavar
Ez a gúnyos szél, örökké megzavar.

A tükrön átmenni nem tudok még
Megsebeztél, megsebeztél!
Táncolok a harangokkal, a fehér tornyok
Nem változnak,
Szent könyveim összetépve
Romok közül nő most a szerelem
Izzó késekről álmodom, izzó falak közt alszom
Ezer éve már, ezer éve már!

AZ ELFELEJTETT KATONÁK

A sziklák közt ülök és nézem,
Ahogy ruhám zöldjével a moha összenő.
A kapu zárva, mégis várlak, várlak
Sokáig tart még az idő.

Itt vagyunk, érezd a csodát,
Mint az elfelejtett katonák.
A világgal szemben
Rajtunk láthatatlan csókfolt.
Ragyogjatok csillagok!
Csak ragyogjatok,
S te lépj, lépj az életembe,
A lelkembe lágyan,
És örökre itt maradsz.

Hallgass rám, hallgass rám!
Ne állítsd meg a szívem!
Hallgass rám, hallgass rám!
Tudom a titkodat.
Hallgass rám, hallgass rám!
Ne állítsd meg a szívem!
A falon az órák mind érted sírnak.

Menj a dombra fel,
És bámulj utánam
Hosszan és görnyedten!
Tízezer bánatod
És én egyedül állok
A kezemben lopott virágok
Mennyi könny, mennyi félelem
Elküldhetnél, elküldhetnélek.

AZ ÖLELÉS SEM VÉD I.

Most újra kezdem az egész életem,
És nem véd tovább senki teste.
Most újra alszom egy évszázadot,
Milyen hirtelen jött az este...

Tudod a mennyország az bennünk van
És csak keresnünk kell,
Felejteni,
Vad villamosvezetékek védenek.

Az ölelés sem véd
Az ölelés sem véd
Az álmoktól az ölelés sem véd!

Izzadva ébredek és szétszakadt testtel
Milyen jó lett volna édes, ha nem tévedsz el,
Ez a város nem tesz jót neked,
Tedd tönkre hát, mielőtt ő tönkretesz!

Látod, szökik a szél, a hegyek felé
És te közömbös vagy, akár a tél
Nem jön eső, nem jön eső,
És már az ölelés sem véd!

Az ölelés sem véd
Az ölelés sem véd
Az álmoktól az ölelés sem véd!

AZ ÖLELÉS SEM VÉD II.

Ha újra kezdem az egész életem,
Már nem véd tovább senki teste.
Majd újra alszom egy évszázadot,
Milyen hirtelen jött az este...

Tudod a mennyország az bennünk van
És csak keresned kell, keresnem kell
Felejteni,
Vad villamosvezetékek védenek.

Az ölelés se véd
Az ölelés se véd
Az álmomtól az ölelés sem véd!

Izzadva ébredek és szétszakadt testtel
Olyan jó lett volna édes, ha nem tévedsz el,
Ez a város nem tesz jót neked,
Tedd tönkre hát, mielőtt tönkretesz!

Látod, szökik a szél, a hegyek felé
És te közömbös vagy, akár a tél
Nem jön eső, nem jön eső,
És már az ölelés sem véd!

Az ölelés se véd
Az ölelés se véd
Az álmomtól az ölelés sem véd!

ÁLMATLAN VÁROS

Hallom a metró zaját a föld alól,
Mint a távoli mennydörgést.
Érzem a szíved lassan zakatol,
Álmod is lassú szeretkezés.

Túl nagy a csend, túl sok ember hallgat.
A félelem, itt ül az ágyamon.
Túl nagy a csend, túl nagy a rend,
De te örülsz neki, hogy itt vagyok.

Azt mondod: Á!

Ez a félelem, csak ennyi vagy,
De nem akarom látni az arcodat.
Ez a félelem, csak ennyi vagy,
De nem akarom látni...

Mennyi furcsa zaj jön át a falakon,
De te csak alszol, és énekelsz.
Ülök a széken, hallgatom,
Remeg a testem, minden idegen.

Ezer éjszaka múlik el így,
Sohasem alszik a város.
Minden éjszaka várom a hírt,
Ébren őrzöm az álmot.

Azt mondod: Á!

Ez a félelem, csak ennyi vagy,
De nem akarom látni az arcodat...

ÁLOM AZ ÁLOMBAN

Régi vágyam volt a repülés,
És most nincs hová szállnom már.
Egy szívdobbanás csak az idő,
Nem tudom fékezni a zuhanást.

Üvegszilánkként hullasz titkaim közé
Mosolyom szemedben kaktuszvirág
Rám térdel az éjszaka hidegen,
Kezemet arcodhoz szorítanám.

Várok rád, nem találsz,
Ne érj hozzám, eltűnök.
Eltűnődöm, logikus képek
És a hangod száll a város fölött.

Tudom, hinnem kellene minden szavad,
És a vállrándítást.
Tudom, ordíthatnám neved,
De te nem hallanád, csak a gépek zaját.

Mozdulatlan képregény –
Szép és édes, de sohase fáj
S te úgy lépsz át az életemen,
Mint a hiányomtól való félelmeken.

Várok rád, nem találsz...

BIZONYTALAN

Milyen jó, hogy nem vagy már szűz
Félreértenéd a mozdulataim
Érzem benned az energiát
Vibrál a tested, eleven láng.

Igen, talán ez a boldogság
Olcsó áru, bárhol kapható
Igen, talán ez a boldogság
Olcsó áru, ez nem nekem való.

Túl gyenge vagy, nem állhatsz ellen
Tizedéves pálya és huszonéves nyelvek
Ártatlan, és ártalmatlan tánc
Váratlan fordulat
És naív csodálkozás.

Igen, talán ez a boldogság
Olcsó áru, bárhol kapható
Igen, talán ez a boldogság
Néhány szép nap, ez nem nekem való.

Igen, talán ez a boldogság
Olcsó áru, bárhol kapható
Igen, talán ez a boldogság
Néhány apró szó, ez nem nekem való.

ÉJFÉLI MACSKA

Csak ülök a téren, egyedül, szépen,
Ez a hülye hold néz, mintha értene‚
Csak ülök a téren, egyedül, szépen,
Esküszöm jobb lesz nélküled!

Virágot vittem a fogam között,
Az öledbe simultam kedvesen,
Most meg ülök a téren, egyedül, szépen,
Ez a hülye hold meg néz, mintha értene...

Ki az, ki az, ki az?
Akire holnap még szükséged lehet!
Ki az, ki az, ki az?
Száz nevem van, még sincs nevem!

Tegnap éjjel még énekeltem neked,
De ma forr a vérem a munkától,
Virágot vittem a fogam között,
Hát nem furcsa ez egy macskától?

Felkereslek újra, meg újra
És ha véletlenül nem érsz rá,
A kishúgoddal is ágyba bújok
Úgyis régóta erre vár!

Ki az, ki az, ki az?
Akire holnap még szükséged lehet!
Ki az, ki az, ki az?
Száz nevem van, még sincs nevem!

ÉJSZAKAI ROHANÁS

Az évek jönnek, az évek mennek,
És nem tudod még, hogy mit kéne tenned.
Néha fáraszt a szerelem is már,
Pedig olyan szép, és ártatlan voltál.

És a napok is mindig úgy múlnak el,
Mint a pofonok nyoma egy arcról,
Most itt állunk szemben mindenkivel,
De van erőnk még a harchoz.

Hát gyerünk!

Olyan unalmas lenne nélküled,
De lassan múlik a vágy!
Ennyi az egész, egy, két, há’...

Egy ilyen utazó, kutató, Colombus
Csak az lehet, aki bátor.
Én bátor vagyok, egy hős, aki tudja
Semmi, de semmi sem mehet magától.

Na milyen érzés most mellettem ülni,
És rohanni át a világot?
Te fogd ma éjjel a kormányt, kislány,
És én csak a sebességet váltom!

Olyan unalmas lenne nélküled...
Egy két há’, négy
És reggel a buszon már egyedül állsz

ENGEM NE AKARJ

Engem ne akarj, én veszélyes vagyok,
Engem ne akarj, hozzád nem nyúlhatok.
Engem ne akarj, nekem semmi se fáj,
Engem ne akarj, rögtön véget ér a nyár.

Engem ne akarj, én jó nem leszek,
Engem ne akarj, ismerem az életet
Engem ne akarj, nekem semmi se fáj,
Engem ne akarj, rögtön véget ér a nyár.

És én elfelejtem az álmaim, tőlem félni kell,
Összetörtem a vágyaim, tőlem félni kell.

EZER MÉRFÖLD

Minden arcod más,
Olyan vagy, mint a hó.
Mikor a bőrömhöz ér,
Mikor az agyamhoz ér.

Néha felém repül,
Vagy csak zuhan nélkülem
Hiába kék és narancs
És arany színű a szerelem.

Ezer mérföld egy éjszakán,
Látod a tengert,
Látod a tengert,
És emlékszel rá.

Mesélj a csodákról,
Akik az agyadban menetelnek le-fel.
És énekeld, ó énekeld,
Amit ők énekelnek neked.

És a városok, a felhők között,
Ma még odaérsz.
Nézd a városok, a felhők között,
Ma még odaérsz.

Ezer mérföld egy éjszakán,
Látod a tengert,
Látod a tengert,
És emlékszel rá.

FANDANGO

A madarak szárnyán megáll a nap,
És keresztre feszített felhőket látok.
Félreértett álmod a szél,
Nézi a nap ezt a végtelen táncot.

A forró homokba rejtem el
Az arcomat és az álmaim.
Nyomomba lépni túl nehéz,
Elmos mindent a tiszta víz.

Egy táncot kérek még: Fandango

Elvarázsolhatsz, és összetörhetsz,
Százszor elküldhetsz, ezerszer visszatérek.
Csak annyit kérek, hogy vigyázz rám,
Látod a fájdalmat a győztes arcán.
Nem te vagy a rossz, nem te vagy a jó,
És én hasonlítok rád.

Egy táncot kérek még: Fandango

A kérdés, a válasz túl nehéz,
Felfedeztél, elrepültél, mint a fák suttogón.
Felfedeztél, elrepültél, mint a fák suttogón.

Egy táncot kérek még: Fandango

FEKETE FÉNY

Hová tűntek el a megszokott csodák?
Hová tűntek el a fényjelek?
Hová tűntek el azok a fák, fák, fák?
Hová tűntek el azok a régi reggelek?

Minden képen ugyanaz az arc,
És minden arcon ugyanaz a név.
Igen, a hátam mögött folyik a harc
S én tudni akarom: mit miért, mit miért?

Mit akarsz még, mondd, ki hívott?
Miért nem alszol téli álmot?

Fény, fény, fény, fekete fény -
Valahol legbelül még ég!
Fény, fény, fény, fekete fény -
Valahol legbelül még ég!

Voltál már lepke vagy táncosnő?
Vagy téli köd, valahol, valaha rég?
Mindig más alakban jössz elő,
Igen, voltál már te is valaha, valami szép!

Mindig eltűnnek a csodák,
És mindig eltűnik ez a hely.
Miért tűnnek el mindig a fák,
És a reggel miért nem jön mindig el?

GOOD-BYE!

Ökölbe szorított kézzel
Ülünk a járdán.
Nem vetted észre,
A szemembe vágtál,
Mint a kardvirág.

Süllyed a testünk,
Nehéz az ég,
A világ most olyan,
Amilyet nem láttam még.

Nevet a lámpafény,
Nevet a lámpafény.

Lehajtom lassan a fejem
Csillag hull elém.
Túléltük, látod
A rossz időt,
De ez túl kevés‚
Túl kevés...

Hiába nézel rám,
Tudod, hogy félek,
Ne hagyj ma éjjel
Hazudni, édes!

Miért nem mondod már?
Miért nem mondod?
Miért nem mondod már: Goodbye!

A hajnal mindig szomorú,
A hajnal mindig siet.

Miért nem mondod már?
Miért nem mondod?
Miért nem mondod már: Goodbye!

GYILKOL A NYÁR

Vetkőzz hát!
Újra eljött a nyár.
Vetkőzz hát!
Ugye, régóta vársz?

Ölelés, amibe belehal és újra támad a vágy
Ölelés, ami eltakar, és egyre jobban fáj!

Sok szerelmem elrohant,
Ketten vagyunk...

Tombol a nyár,
Gyilkol a nyár
Kicsi, ne félj, jó leszek!

Vetkőzz újra le,
A sebeidet csókolom
Ugye nem, ugye nem,
A halálomat álmodom?

Ölelés, amibe belehal és újra támad a vágy
Ölelés, ami eltakar, és egyre jobban fáj!

Sok szerelmem elrohant,
Ketten vagyunk...

Tombol a nyár...

HÁTSÓAJTÓ A MENNYORSZÁGBA I.

Nézd, a fák ma lángban állnak,
A lányok arcán eső csorog,
Ez az éjszaka a boldogságé,
Ma az óceánról álmodom.

Fekete és fehér vagyok,
Egyszerű rejtvény, megfejthető.
Az utcán a porból támad fel
Újra és újra a jövő.

Kinek a testét bérlem?
Kinek a hangja szól?
Az aszfaltba írom az életem,
És még hiányzik egy sor.

Magányos hősök a kihalt utcán,
Madárrá váló pillanatok,
Kérdezz nyugodtan a félelemről,
A válaszom úgyis tudod.

Tíz perc van még a végtelenből,
Éljünk úgy, ahogy élni kell,
Látod, könny hull a szüzek szeméből,
Átlagos hajnalra ébredek..

Kinek a testét...

HÁTSÓAJTÓ A MENNYORSZÁGBA II.

Emelj fel!
Lehetsz kezdet és a vég!
Emelj fel!
Látod, gyermek vagyok még.
Dicsérj meg! Dicsérj meg!
És én bármit megteszek.
Dicsérj meg! Dicsérj meg!
Nem felejthetlek el.

Lépj át velem ezen az ajtón!
Lépj át velem, és vissza sose nézz!

Anyám mennyországot ígért
És ez még mindig csak a föld!

Ringass el!
Mint régen, úgy ölelj!
Ringass el!
Álmodj tavaszt velem.
Vigyázz rám! Vigyázz rám!
Néha minden összetör.
Vigyázz rám! Vigyázz rám!
Rajzolj a testemre bűvös kört.

Lépj át velem ezen az ajtón!
Lépj át velem, és vissza sose nézz!

Anyám mennyországot ígért
De ez még mindig csak a föld!

KAMÉLEON

Emlékszem az az ember maszkban
Furcsán nézett rám.
És tudom én is azt kívántam,
Bár meghalnék,
Mielőtt végleg elmész...

És a metró sötét ablakán
Csak képek jöttek
És képek jöttek,
És te!

Mint egy kaméleon,
Csak jössz, csak jössz, ott tör elő,

És végre jött az utolsó állomás
Szemedbe néztem
Talán ugyanúgy nézett én rám.
És rám nevettél,
Mint egy gyermek,
Azt mondtad: nincs titkom...

És a metró sötét ablakán
Csak képek jöttek, és képek jöttek
És te!

Mint egy kaméleon...
Csak jössz, csak jössz, ott tör elő,
Kaméleon, kaméleon,
Sebezhetetlen állat.

Ez egy kaméleon, ez egy kaméleon,
De én szebb vagyok nálad.

Ez egy kaméleon, ez egy kaméleon...

Én olyan szép vagyok,
Én szép vagyok,
Testemre festem a gondolatom

Én olyan szép vagyok,
Én szép vagyok,
Mint egy k... nagy kaméleon.

KÁRMEN

Kármen, tíz évesek leszünk.
Újra kézen fogsz és suhansz,
Mint a nyár.
Nézlek, mint a gyermek
Boldog vagyok, boldog,
Mint a fák,
Hallom, hogy suttogsz.

Ne félj, ne félj!
Én veled leszek,
Ha itt az idő.
Ne félj, ne félj!

Kármen, minden egyszerű lesz.
Nem érintelek, csak nézlek,
Csak nézlek.
Te nedves csókot adsz,
Úgy, mint rég,
És azt mondod:
Sajnálom, de kisfiú vagy még...

Ne félj, ne félj!
Én veled leszek,
Ha itt az idő.
Ne félj, ne félj!

Annyi embernek suttogtad el:
Fölötted nincs se hold, se nap.
Gyere, gyere és táncolj!
Legyél hát tízéves újra,
Kármen! És mire felébredünk
Virággá változunk, látod.

Ne félj, ne félj!
Én veled leszek,
Ha itt az idő.
Ne félj, ne félj!

KÉK KINCS

Milyen kár, hogy elmész – mondta.
Sötét és hideg lesz nélküled.
Egyedül félek majd - mondta,
De ő csak nevetett, csak nevetett...

Valaki elveszített engem – monda.
Valaki elveszett...
Mint egy kisfiú a sötét szobában,
De ő csak nevetett, nevetett...

Ahogy ő mesél,
Ahogy ő énekel,
Hidegebb, mint az óceán,
S én lassan süllyedek el...

És tudom,
Hogy tilos ősszel sírni – mondta,
De eljön a fenyőfák ideje.
Betűket írtam a vízre – mondta,
De ő csak nevetett, csak nevetett...

Jó volt szeretni téged – mondta,
De hazudni többé nem lehet.
Sosem-volt-csillag-hangú-lány,
De ő csak nevetett, nevetett, csak nevetett...

Ahogy ő mesél,
Ahogy ő énekel,
Hidegebb, mint az óceán,
S én lassan süllyedek el...

KISFIÚK FOGNAK LŐNI RÁNK

Csak, hogy lásd: ilyen itt kint!
A testem a csapda, bezárult rég.
Az arcomba zárom a kínt
Az arcom ma is ólomfehér.

Sötétbe ugrottunk, kéz a kézben,
Csak egyszer jön igazi kaland.
Minden jónál van valami jobb,
Hipnotizálj, hipnotizálj!

Durva a tánc, pedig haragra nincs ok,
Steril a nyár, nincs veszély.
A testembe vonulok vissza veled,
Simogat, simogat a koromsötét.

Sápadt vagy a sarki fényben,
Az ujjadon vérnyomok.
Menj hát, én is eltűnök,
Ez a tánc, tánc, tánc, ez is én vagyok.

Kisfiúk fognak lőni ránk, látod
De meghalni érted én nem akarok.

LÁNYOK, ÉNEKELJETEK!

Mint egy tigris jár, le-fel
Cinikus báj, amit szól
Elegáns dög, tudnom kell
Most miért udvarolsz?

Maradj ágyban, nyisd ki a szemed
Miért vesztegetnénk az időt,
Mikor az óra üt, nevess, nevess
Halkan, ahogy a kínai nők.

Lányok énekeljetek,
Az égben nem lakik senki!

Milyen lassan festi magát,
Hiába cseng a telefon.
Kicsi démoni arcát,
Egyedül én láthatom.

Lehetsz őrült, lehetsz szent
Engem úgyis összetörsz
De te csak nevess,
Halkan, ahogy a kínai nők.

Lányok énekeljetek,
Az égben nem lakik senki!

LEGBOLDOGABB PILLANAT

Egy kicsit várni kell,
Hagyni a szót.
Felemelt fejjel nézni rá
Valami véget ért,
Felébredtünk és kész.

Tudod jól, tudom jól,
Nem ez a pillanat a legboldogabb,
Nem ez a perc,
Nem tudom még, hogy lesz ezután...
De a kezem a zsebben,
Mosoly az arcomon,
Már nem téged vár.

Nem ígértünk semmit,
Nem áldottunk semmit.
Nem ígértünk semmit,
Nem áldottunk semmit.

Egy kicsit várni kell...

Nem ígértünk semmit,
Nem is akartunk semmit...

MAGÁNYOS ÉJJEL

Újra itt magányos éjjel,
A házakból fogy a fény,
Állunk néma, álmos szemmel,
Szenvedélyes szenvedély.

Elindul és visszafordul,
Háromra felkap a szél,
Minden olyan egyszerű,
Köszönet az időért.

MÁJUS GYERMEKEI

Egy reggel elmegyünk,
Túl a megszokott földeken,
Olyan leszek én is,
Mint az emberek, az emberek...

És nem kell nekem már inni sem,
Hogy tudjam: a testemet nem vihetem,
A tavasz itt van valahol benned,
Kicsi, vörös virág
Én nem veszíthetek.

És hiába csókolom rózsaszín szádat,
Hiába ölelne körbe a lábad,
Nem olyan egyszerű,
Tudod te is
Feledni Május Gyermekeit.

Olyan megható lesz a csend,
Mégiscsak jobb volna máshol,
Megyek a mélybe, oda se nézve,
Messziről egy kicsit bolondnak látszom.

Csillagnak születtünk,
Földre hulltunk,
Vissza már hiába mennénk,
A csodának vége, ez a csillagképed:
Most mát te vagy a jelvény!

És hiába csókolom rózsaszín szádat,
Hiába ölelne körbe a lábad,
Nem olyan egyszerű,
Tudod te is
Feledni Május Gyermekeit.

Mire kell ez a szerelem?
Mire kell, mire kell ez nekem?

MIÉRT JÓ

Miért jó az neked, hogy sírni látsz?
Miért jó az neked, hogy sírni látsz?

NAPFOGYATKOZÁS

Vonz, mint a föld
És szétcibálja a szárnyaim,
Hív, néha hív és én csúszom, mint a jég.
Ilyen volt mindig – ez ő
Vad éjféli tűz,
Te meg csak nézz, nézz!
Csókálló vagyok, akár egy szűz!

Sosem volt félénk lány,
Sosem volt félénk,
Ha azt kellett mondani:
Bye-bye!

Nekem ő lesz az újhold,
Neked a napfogyatkozás,
Kényes vagy, mint a méreg,
De nekem szükségem van rád.

A világ alhat tőlem,
Nekem úgyis elmenekültek az álmaim,
Te is menj hát, menj!
Jobb, ha nem vagy itt!

Sosem volt félénk lány,
Sosem volt félénk,
Ha azt kellett mondani
Bye-bye!

NAPFOGYATKOZÁS

Rózsaszín tangó

Szépen, lassan ez az utolsó tánc,
Körbe-körbe és menjünk tovább,
Az arcodról csorog a holdfény
Hátranéznék, semmibe tűnnél

Mire vársz még? Az Ígéret Földjén!
Mit akarsz még? Semmi sem változik!

Ma éjjel szeress - Ne küldj el

Múlik a perc, múlik a vágy,
Eltűnök lassan, a lemez lejárt,
Múlik a perc, ez a rózsaszín tangó,
Komolytalan, de nekünk ez túl jó

Mire vársz még? Az Ígéret Földjén!
Mit akarsz még? Semmi sem változik!

Ma éjjel szeress -Ne küldj el

Mire vársz még? Az Ígéret Földjén!
Mit akarsz még? Semmi sem változik!
Csak a Föld, a Hold és a szél és a fák
A szemed a hangod az egész világ
A Föld, a Hold és a szél és a fák
A szemed, a hangod, az egész világ

Mire vársz még? Az Ígéret Földjén!
Mit akarsz még? Semmi sem változik!
Csak a Föld és a Hold és a szél és a fák
és a szemed, a hangod, az egész világ
A Föld, a Hold és a szél és a fák
A szemed, a szád.

SÖTÉT NAPOK

Ezek a sötét napok,
A fejem a fák fölé emelem,
És boldog vagyok,
Mert érzem, az eső összekócol.

Rád gondolok,
Mintha fájdalom lennél,
És félelem.
Pedig milyen szépek voltunk így,
Feketében, ó istenem.

Zuhanjunk,
Érints meg utoljára még!
Zuhanjunk,
És zárd le csókkal a két szemem.

Már csak a hajam
És a ruhám az, ami emberré tesz.

Jó itt, inkább a falakra festem a gyűlöletem,
Meghalunk így térden állva,
Ez a vad világ megszelídít.

Nem érted, miért nem nőttem még fel,
A nyári napfény az,
Ami fogva tartja a szívem.

Hát csókolj, csókolj, csókolj,
Mintha jó volna még.
Mozdulj, mozdulj, mozdulj,
Mintha neked is fájna, amikor elmész.
Nézd, a csillagok az égre fagytak rég,
Legyél rossz, legyél ugyanolyan, végre, amilyen én.

Zuhanjunk,
Érints meg utoljára még!
Zuhanjunk,
És zárd le csókkal a két szemem.

Már csak a hajam
És a ruhám az, ami emberré tesz.

SZÉP ÁLMOKAT I.

Szép, szép, szép álmokat!
Esőre várunk, te meg én.
Szép, szép, szép álmokat!
Álmodj engem is a felhők fölé.

Szeretni zöld fák alatt meddig lehet még?
Szeretni zöld fák alatt meddig lehet még?

Ébred a város, és én is vele
Szemembe port kavar a szél.
Hidegen csillogó házak között
Lassan földre hull a remény.

Szép, szép, szép álmokat!
Álmodd, hogy jön még igazi eső.
Tisztára mossa a városokat,
A múltat és a jövőt.

Szeretni zöld fák alatt meddig lehet még?
Szeretni zöld fák alatt meddig lehet még?

Eső – fúj a szél

Szeretni zöld fák alatt...

SZÉP ÁLMOKAT II.

Szép, szép, szép álmokat!
Esőre várunk, te meg én.
Szép, szép, szép álmokat!
Álmodj hogy újra kék az ég

Szeretni zöld fák alatt meddig lehet még?
Szeretni zöld fák alatt meddig lehet még?

Ébred a város, és én is vele
Szemembe port kavar a szél.
Hidegen csillogó gyárak között
Tovább alszik a remény.

Szép, szép, szép álmokat!
Álmodd, hogy jön még igazi eső.
Tisztára mossa a városokat,
A múltat és a jövőt.

Szeretni zöld fák alatt meddig lehet még?
Szeretni zöld fák alatt meddig lehet még?

Eső – fúj a szél

Szeretni zöld fák alatt...

SZIMULTÁN SZERELEM I.

Felejtsd el szögesdrót csókjaim
Sötét szerelmünk körbevesz, mint a víz.
Gyűlöllek édes, mert csak szeretni tudlak
Szeretni: éles - metszőfoga.

Szimultán szerelem
Úgy kívánlak, hazudj nekem
Extrém szerelem
A ravaszon a kezem...

Bébi, milyen jó, ó így összeforrva
Tudok valami jót, valami szépet rólad,
Most túl messzire, túl messzire mész, túl messzire mész...

Bébi, én meghalok, ennyi az egész

Szimultán szerelem
Úgy kívánlak, hazudj nekem
Extrém szerelem
A ravaszon a kezem...

Gyere, és ölelj halálra,
Gyere, és segíts nekem!
Gyere, és ölelj halálra,
Gyere, és segíts nekem!

Felejtsd el...

Már nem látok, nem hallok
Ölelj halálra!
Nem értek semmit, segíts nekem!

Gyere, és ölelj halálra,
Gyere, és segíts nekem!

SZIMULTÁN SZERELEM II.

Látod ott azt a felhőt
Itt tett le épp a ház előtt
És a kulcs nézd, illik a zárba
Ahogy az utolsó golyó illik a tárba.

Szimultán szerelem
Remélem még időben léptem
Ez így tetszik nekem
Csak hagyd, hogy játsszak még
Gyere és ölelj halálra
Gyere és segíts nekem!

Te nem tudod, hogy honnan jöttem
De én tudom jól, hogy hová mész
Nincs semmink baj, csak úgy döntöttem,
Jobb, ha indulsz, hogy el ne késs!

Azt az egy dolgot még tudnod kell,
Hogy ez számomra semmit de semmit nem jelent.
Túl messzire, túl messzire túl messzire mész!
Nem tud követni a józan ész.

Hagyd, hogy játsszak még...

Tökéletes kapcsolat

Úgy jöttem, mint bárki más
És hiába küldenél el
A párhuzamos mozdulatok
Összekötnek veled
Tudom, olyan vagy mint én
Néha álmodsz még
És nevetni is tudnál
De a nevetés nekünk fáj

Mikor a lábad, én is lépek
Valami összetart
Őrült tánc a szélben
Tökéletes kapcsolat
Kerüld ki az árnyékomat
És szabadulj végre tőlem
Szaladj a nap felé
Szállj a fény felé

TÖRHETETLEN

Tudom, nem könnyű,
Elbűvölt ez a trükk,
Ezt is elhiszed
A szemed ma olyan tiszta, mint a vasárnap,
Olyan egyszerű és kegyetlen az egész,
Valami véletlen találkozás

Tudom nem könnyű
Felizgat és megnyugtat
Soha ne félj, soha ne félj, soha ne félj!
Valami fájdalom, vakító fény,
Ennyi az egész!

Csak mond velem
Néhány bűvös szót
Csak ennyit, nem kell a nem és nem kell a nem kell
Eltűnök, ha itt az éjszaka, s a föld nem forog visszafelé.

Tudom, nem könnyű,
Ezek az utolsó percek,
S a szemedben szomorúság
Valami fájdalom, vakító fény
Ennyi az egész!

Örülj hát, ez a varázslat,
Törhetetlen vagy, törhetetlen.
Örülj hát, ez a varázslat,
Törhetetlen vagy, törhetetlen.

TÚL AZ ÉJSZAKÁN

Túl az éjszakán,
Túl a harcon és a szégyenen.
Itt élsz, és itt maradsz,
És jó lesz majd,
Ha hozzászoksz,
Hogy védd magad.

Túl az éjszakán,
Túl a harcon és a szégyenen.
Itt élsz, és itt maradsz,
És jó lesz majd,
Mert hozzászoksz,
Hogy védd magad.

Semmi sem bűn,
Semmi sem számít,
Minek a szégyen,
Mindenki játszik.

Valaki jön,
Valaki elmegy,
Tiéd a világ.

Túl az éjszakán...

TÜKÖR ÉS MASZK

Jön, jön az idő,
És meg kell halnom érted
Vagy gyilkolni és keresni
Új menedéket,
Nézd, sírok és szégyellem,
De a jutalmamat várom
Lágy, hűvös melleidről
Lehúzódik a fátyol.

Hajtsd ide a fejed
Most ideges vagy és fáradt,
S a félhomályból lassan
Előtűnnek az árnyak.

Ítélj el és élvezz velem,
Keresztre feszülök érted,
Ölelj át, ölelj át,
És a végén ölj meg!

Kár volt, kár,
Úgy maradnék,
Fáj, még fáj,
Harcolj és karmolj,
Húzz le a földre!

Gonosz vagy, és buta,
S én gyűlöllek érte,
Üres vagy, gúnyos,
És kifinomult a mérged.

Remegj, ahogy én,
Izzadj, mint egy állat,
Fekete a szíved,
Mint az űrbe utazó vágyak.

Gyűlölj hát, gyűlölj,
Csak mosd le a vérem,
Temess el, és támassz fel
Minden éjjel!

Te vagy a tükör és én a maszk...

TŰZTÁNC

Itt vagyunk mindannyian
Az okos és a szép.
Itt van a szív, a csont,
És itt van minden árnyék.

Nézünk a fénybe
Kéz a kézben
Nézünk a fénybe
És csak hallgatunk.

Itt vagyunk mindannyian
Ahol a föld a vízzel összeér.
És a hold húrjain játszhatunk
Ma este vár egy új zenét.

Itt vagyunk mindannyian
Az okos és a szép.
Itt van a szív, a csont, a szeplő,
És itt van minden árnyék.

Nézünk a fénybe
Kéz a kézben
Nézünk a fénybe
És csak hallgatom, csak hallgatom...

Én igazán nem tudom,
Hogy mitől megyünk tönkre,
Én igazán nem tudom,
Hogy mit látsz a tükörben.

Itt vagyunk mindannyian...

VADSZELÍD

Tudom, újra útra kelsz,
Acélszínű ég alatt,
A hulló havon át.

Én is őrzöm még a hírt,
A tél uralkodik‚
Nem jön a nyár.

Te azt ígérted nekem,
Ma éjjel hajón jön el
A szerelem.

És én vártam,
De csak a hó érkezett,
A fekete víz lassan
Ellepett.

Mi ez a hang?
Mi ez a suttogás?
Ezen az úton,
Ezen az úton
Menj tovább!

Őrülj meg,
És szakíts szét,
Legyél a tűz nekem!

S ha a városba érsz,
És ég még fény,
Fönn, a függöny mögött.

Te csak bámulsz felfelé,
A galambok közül,
Tócsákba fagy
A közöny.

Igen‚ azt ígérted‚
Ma éjjel hajón jön el
A szerelem.

És én vártam,
Csak vártam,
De csak a hó érkezett,
A fekete víz lassan
Ellepett.

Őrülj meg,
És szakíts szét,
Legyél a tűz nekem!

VALAHOL A VÉRBEN

Valahol a vérben
Valami vadul száguld
Az arcok befelé fordulnak
S a csillagokból majd alászállunk.

A testünk vizes földet ér
Olyan vad ez a rohanás
Valahol a vérben
Keresztül az agyam termein.
A túloldalt is a kezemmel érzem
A kezemben érzem és álmodom
Álmodom, mert ébren vagyok

Szűk ez az utca, jó ez a hecc
Ha meglátsz, te is megremegsz.

Valami vadul száguld a vérben
Földre zuhanok, s ő rám hajol
Valami a vérben
Én úgy érzem, ebbe belehalok.

Valahol a vérben
Valami vadul száguld
Nézd, a nyár suhan az utakon
És lehet, hogy mi is arra járunk.

Kár olt az ellopott percekért
Inkább rohanok, valahol a vérben
Keresztül az agyam termein
S a túloldalt is a kezemben érzem
A kezemmel érzem és álmodom
Álmodom, mert ébren vagyok.

Szűk ez az utca, jó ez a hecc
Ha meglátsz, te is megremegsz

Valami vadul száguld...

Keresztül török a falakon
Soha ne engedjetek szabadon
Mert ha elkezdem ezt az éjszakát
Reggelre egyedül maradnánk.

Mutasd meg nekem mennyit érsz
Legyél jó még a kedvemért
Legyél jó, mert úgyse kellesz
Tanulnod kell még a nyelvemet
Nézd, a szemem hozzád beszél.
De a véremben valami véget ér
Szűk ez az utca, jó ez a hecc
Ha meglátsz, te is megremegsz
Valahol a vérben...

VARÁZSOLTAM...

Nézem,
Ahogy ébred a város,
S te összegömbölyödve
Fekszel az ágyon
És a sápadt reggel
Majd újra elszakít
Tőled.

És újra érzem,
Hogy gyűlölöm a napot,
Ami elűzi
Mind az álmaink,
Mert rólam álmodsz,
S én is rólad álmodom.

Olyan távoliak a fények,
S csak egy állomás
Hangja száll
És a sínek közül
Az üvegkövek
Szemembe szórják
Az éjszakát.

És ahogy a nap kel‚
A test csak forog,
Forog tovább.
És a sínek közül
Az üvegkövek
Szemembe szórják
Az éjszakát.

Pedig én varázsoltam már
Csillagokat,
Tettem a dolgom,
Ahogy bárki más.
És most mégsem kérhetem:
Maradj még velem,
Maradj még!

Hisz mit tehetnél mást?
Mi mást tehetnél már?

VELEM ÉS NÉLKÜLEM

Az ősi Rómába indulok,
De csak az utolsó percben hagylak el.
Utam elkísérheted végig,
Megyek kalandra készen.

Látom az éjszakát az arcodon,
Ha kívánsz engem, boldog leszel.
Ez az út, amiről álmodom,
Test a testhez minden éjjel.

Velem vagy ellenem?
Velem és nélkülem?
Velem vagy ellenem,
Velem és nélkülem?

Kétezer esős nap vár
És három perc napsütés.
Lassan olvadok, szobrok suhannak,
Repülnek...

Ruhádba szorított testedet
Karomban érzem, magadban érzel,
A vér íze a nyelvemen,
Test a testhez minden éjjel.

Velem vagy ellenem?
Velem és nélkülem?

THE BOYS FROM HEAVEN

The Boys from Heaven

In Your House,
I saw the painted walls,
And your painted face
I dressed you up
I dressed you up
Depravity like Yours
You hit me again
And desperate flowers are crying
Under my feet

The wind in may hair
Like a celestrial sign
The wind in my hair
And you make me cry.

We are the boys from heaven,
We are the boys from the other side, of life

In your house
Where I remained a child
Time is listening next door,
I’m just sitting in the dark
Your little pink plaster cats
And a snapshot of your dog
I heat loughter
Cracking throughthe wall

Why why why
Don’t you go away
Call me call me call me
And wash your gaze away
Depravity like yours
You hit me again
And desperate flowers
Are crying under my feet.

The wind in may hair
Like a celestrial sign
The wind in my hair
And you make me cry.

We are the boys from heaven,
We are the boys from the other side, of life...