Zenekar

Zenekari történet

1987-1994

A Kortársakat megelőzően, 1987 őszén egy lelkes fiatalokból álló társaság létrehozta a Temporary nevű zenekart. A későbbi Kortársak tagok mellett énekesként és szövegíróként Komlós József, basszusgitárosként Bozsik Károly szerepelt. Háry Péter akkoriban trombitán játszott, Kormos Z. Zsolt pedig csak gitározott.

1987 karácsonyán, hirtelen váltásként Kormos Z. Zsolt vette át az éneklést, és teljes műsorral léptek fel a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Házban, amely óriási sikert aratott a közönség körében.

A Kortársak zenekar alapításának hivatalos dátuma egy 1988. március 15-i próbanaphoz köthető, amikor is a korábbi „Temporary” hangzáshoz hasonló „Contemporaries”–ra, vagyis Kortársakra változtatták meg a nevüket. Azóta változatlan a felállás, Kormos Z. Zsolt az énekes és gitáros, Lepés Gábor a szintetizátoros, Háry Péter a basszusgitáros, Bíró Zoltán a szaxofonos, és Farkas Imre a dobos. A korábbi angol nyelvű számokat magyar dalokkal váltották fel.

A kezdetekkor még funky-szerű dalokat írtak, mígnem kialakították egyedi hangzású stílusukat. 1988 nyarán már komoly, 20 számos műsorral rendelkeztek, amelybe beletartozott a ma is ismert számok egyharmada (Gyilkol a Nyár, Tükör és Maszk, A Harmadik Nem, When the Rain Falls). A rajongók ezeket a számokat a Lovász László segítségével rögzített (részben rádiós, részben házi felvételekből összeállított) Kortársak című albumon hallgathatták meg.

Ennek, a dalokban termékeny időszaknak köszönhetően, 1988 és 1991 között rendszeresen részt vettek tehetségkutató versenyeken, amelyek közül a legnagyobb figyelmet az 1991. évi Á.B. Popfesztiválon kapták. Az első helyezést nyert, Az Ölelés sem Véd című számukat az év legkiemelkedőbb produkciójának tartották.

Az elkövetkezendő években a zenekar minden erejét koncertezésre fordította, több mint 500 koncertet tudhattak a hátuk mögött szerte az országban, és többször vendégszerepeltek Svájcban, ahol nyugat-európai színvonalú produkciónak ismerték el zenéjüket.

Kortársak

1992-ben két lemezzel is megörvendeztették rajongóikat, a Hátsóajtó a Mennyországba (A hídon állsz, a Napfogyatkozás vagy a Sötét Napok című dallal), majd a Dandelion névvel megjelent, számaik angol nyelvű változatát tartalmazó Arms Against the Dreams című albummal. A magyar rádióban, elsősorban Viktor Máténak köszönhetően lehetett hallani róluk.

Az utolsó, 1993-ban kiadott, Május Gyermekei albumon (a nagysikerű Angyal vagy a Fekete Fény című számmal) kívül rengeteg további dal született tőlük (Kaméleon, Tűztánc, stb.), amelyet csak koncerteken játszottak, de nem került hivatalos kiadásra.

1994-ben még hallani lehetett a Szimultán Szerelem című szám átdolgozott változatáról, amelyről videoklip is készült.

2007-

Hosszú idő telt el azóta, hogy a Kortársak hallatott volna bármit is magáról. Igazából nem szűnt meg a zenekar, mégsem létezett. Itt-ott felbukkant a zenekar neve fórumokon, és elő-előbukkant mindig egy új ember, aki emlékezett, és kíváncsian kérdezett.

2007. december 15-én valósult meg az első Kortársak találkozó, ahol a Kortársak zenekar egykori tagjai közül mind az öten személyesen képviseltették magukat! Emlékezés, mosolygás, büszkeség, beszélgetés. Sok csillogó szempár, félretett barátságok, vicces történetek. Ott, akkor, azon az első találkozón merült fel először a zenekar újjáalakulásának és egy új klipnek az ötlete. S még 2007-ben elindult a Kortársak honlap, amely arra a vállalkozásra adta a fejét, hogy mindent, ami elérhető, összegyűjtsön a régi Kortársakról. Az oldal - a lelkes gyűjtögető rajongóknak és zenekartagoknak hála - folyamatosan bővül azóta is.

Ezen fellelkesülve, még ebben az évben megalakult a Kortársak Zenekar Klub (KZK), amely kezdettől fogva arra törekszik, hogy összehozza mindazokat az embereket, akiket továbbra is foglalkoztat a zenekar sorsa, zenéje. Ha mással nem is, csak azzal jelezve, hogy néha üzennek valamit a zenekarnak, vagy érdeklődve figyelik a történéseket. A klub szervezői rendszeres tájékoztatást adnak saját blogjukon, jelen vannak az iwiw-en, és négy sikeres Kortársak találkozót szerveztek. Készítettek interjút a zenekar tagjaival, valamint hangosítójával, ami árnyaltabbá tette mindazt, amit a zenekarról tudni lehetett.

A klub ismeretségi körének köszönhetően egy kis csapat alakult, a Kortársak Team, amely segítségével végre elkészült az újra feldolgozott Kármen c. szám klipje, melynek 2008. november 22-én volt a bemutatója. A klip érdekessége, hogy a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvánnyal együttmműködve, a zeneiségen túl, társadalmilag hasznos célokat szolgál.

Közben történt valami. Halkan, csendben, 2008-ban. Az egykori Kortársak zenekar három tagja, Háry Péter, Farkas Imre, és Kormos Zsolt úgy döntött, hogy a Kármen klip munkálatai után is folytatni akar valamit. Valamit, ami nem emlékezés végre, hanem valami új, friss zene, és érték. Kikiálthatjuk, hogy végre létezik újra a zenekar! Elindult az alkotómunka, az örömzenélés, születőben vannak a dalok, s bár kissé megváltozott a hangzásviláguk, de felismerhető a Kortársak-stílus.

Mindezek örömére változtattunk a honlap arculatán, amely innentől kezdve már nemcsak emlékoldalként funkcionál, hanem a zenekar hivatalos oldalává alakult, hogy friss hírekkel és fotókkal igyekezzen naprakész információval ellátni az egyre bővülő zenekari rajongótábort. Reméljük, most végre a megérdemelt figyelmet fogják kapni a Kortársak tagjai.

Háry Péter - zeneszerző, basszusgitáros

Zenész család első fiúgyermekeként láttam meg a napvilágot. Édesanyám könyvtáros, édesapám zenetanár, és színházi zenész, így zenei előképzésem adott volt. Hét évesen kezdtem trombitálni.

Mivel 10 évesen már országos versenyen 2. helyezést értem el, így nem volt kérdés, hogy a család merre istápolgasson. Szüleim elmondása szerint nem kellett sokat noszogatni, szorgalmasan gyakoroltam be magamat a szegedi konzervatóriumba 14 éves koromra. Középiskolai óriási mélypontok után beláttam, hogy az apám nyomdokai nekem nem az az út amit én csinálni szeretnék az életben, mégha nagyon tisztelem is azt, amit Ő tett élete során zenészként, és pedagógusként.

Érettségi után egy év zeneművészeti tanárképző, ezalatt az idő alatt kezdtem basszusgitározni tanulni. Aztán úgy éreztem, hogy ez az egyetlen amit igazán akarok, így abbahagytam a tanulmányokat, és pár hónapos útkeresés után hívtak a Kortársak elődjébe a Temporary-be.

Rock zenekarozás. Kisebb családi nézeteltérések, és kibékülések után teljes mellbedobással csináltam első, és mindeddigi legkedvesebb zenekaromat, a Kortársakat. Amit a pop szakmáról tudok, majd mindent akkor tanultam meg. Több mint 5 év, kb. 50 dal, több mint 300 élő koncert, óriási rutin, ez maradt a zenekarozás után.

A zenekar aktív létének felfüggesztésekor hangmérnöknek tanultam. Két évet dolgoztam a kecskeméti Origó studióban, mint hangmérnök, és ezután két évet külföldön dolgoztam a rockszínház társulatában basszusgitárosként musicalekben.

A külföldi munkából megtakarított pénzből 1998-ban saját studió építésébe kezdtem. Első album megbízásom a Venus zenekar volt, mely platina lemez lett, és ezt követően jöttek a megbízások, mind stidió felvételekre, mind hangszerelésekre, és ekkor már 5 éve közreműködtem az Ákos produkcióban mint dalszerző, és szinpadi zenész.

Zanzibár két album, Krisz Rudolf, No Thanx, ezek páran az aranylemezes produkciók, amik még a nevemhez fűződnek. Ákossal egy dupla lemeznyi dal, 7 aranylemez. Más produkciókra is szívesen emlékszem, mint pl: Varga János Project (ex East), a Sun City Zenekar, Mátyás Attila - Mélyen című albuma, Kovácsovics Fruzsina – Üveggolyó albumán néhány szerzemény, Kowalsky + a Wega – Vegasztár albuma, és Kentaur – Urban Stigma albuma, melynek zenéjét én írtam, és ezzel kaptam újra kedvet 10 év után a dalszerzésre. Utolsó zenekar amiben tagként résztvettem a The Unbending Trees, melynek első albuma 2008-ban jelent meg a Strange Feelings angol kiadó gondozásában, melyet az angol BBC rádió sokat játszott, és BBC session is készült, ami úgy tudom magyar zenekarral még nem történt meg eddig. Külön büszke vagyok a Overture című dalomra, melyet duttben ad elő a zenekar, és a világhírnévnek örvendő Tracy Thorn.

Más munkáim: reklám zenék, műsor aláfestők, szignálok, a 20 perces Sicc rajzfilm zenéje, és a KAFF (Kecskeméti Animációs Filmfesztivál) megnyitó filmjének zenéje.

1997-ben megtanultam egy európában nem túl honos Chapman Stick nevű 12 húros hangszeren játszani.

2007-ben elkezdtem gitározni tanulni, és 2008-ban megrendeltem egy amerikai hangszerkészítő által készített Warr Guitárt, mely a Stick mintájára készülő, de még modernebb instrument.

Mivel az én beszédem a zene, várhatóan szeretnék még sok hangszeren játszani.

Farkas Imre Yba - dobos

Gondtalan gyermekkorom vége felé közeledve éreztem, hogy különösebb törés nélkül csak úgy folytathatom életemet, hogy zenész leszek. Döntésemben sokat segített, hogy édesanyám - aki évtizedekig volt egy neves kórus tagja – zenei általános iskolába íratott. Zenei alapképzettségen kívül klarinéton is tanultam játszani. Majd ütős lettem. Egyszerűbb, ütőre írt kamaradarabban is kaptam szerepet. Dobfelszerelésen magántanárnál tanultam játszani.

A zeneiskola után szakmát tanultam. Nyomdai gépmester lettem. Közben a ’80-as évek újhullámja engem is elért és így mindenféle performance-ben szerepeltem, kísérőzenészként avantgard divatbemutatón, a Timúr és csapata zenekarban, a Magasabb szempont, Ideiglenes csoport, Hyckomatt Bianco, Szófia csoport formációban és még sok más, többnyire barátokból álló együttesben. Közben egyre komolyabban kezdtem törekedni arra, hogy a saját ízlésemnek megfelelő zenét játszhassam. Ezt végül egy lassan letisztuló formációban találtam meg. Ekkor indult a Kortársak, és 6 felejthetetlen év... amely szerencsére kettétörte nyomdai pályafutásomat. Főállású zenészként csak a Kortársak létezése alatt tevékenykedtem, a zenekar felbomlása után eredeti szakmámhoz tértem vissza.

Kedvenc zenekaraim: Japan, ill. utódzenekarai, a Dali´s car. Példaképem Steve Jansen (Japan).